Képzés a bántalmazásról – Van-e védőháló az erőszakkal szemben?

2019-11-29

Interjú Kissné Péter Zsuzsanna trénerrel, aki "A kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem okozta ártalmak azonosítása és kezelése" című továbbképzésünkben közel egy éve dolgozik együtt a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaival: kisgyermeknevelőkkel, védőnőkkel, rendőrökkel, az igazságszolgáltatás és a szociális ágazat szakembereivel. Sokan alig tudnak valamit a gyermekvédelmi jelzőrendszerről, és csak akkor foglalkoznak a témával, ha súlyos tragédia, gyermekbántalmazás történik.

A kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem okozta ártalmak azonosítása és kezelése a címe annak a továbbképzésnek, amely ez év elején kezdődött az EFOP 1.2.4 Kríziskezelő szolgálatok fejlesztése uniós projekt keretében. Novemberben a szervezők már a kétezredik résztvevőt köszöntötték a három napos tréningen. A gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok számára szervezett továbbképzés egyik trénerét, Kissné Péter Zsuzsannát a közel egy év tapasztalatairól és arról kérdeztük, vajon miért fontos gyakorló szakemberek számára egy gyakorlati szempontú képzés.

– Az a szakember, aki rendőrként, vagy például kisgyermeknevelőként, de akár bíróként dolgozik, egészen biztosan van tapasztalata a kapcsolati erőszakról, a bántalmazásról, vagy tévedek?

– A képzés alapvető információkat ad át a jelzőrendszerben érintett szakembereknek. Mondhatnám, hogy a legfontosabb információkat, jelenségeket vesszük át a kapcsolati erőszakról, a bántalmazásról és az emberkereskedelemről, mert nem mindenkinek van, nem mindenkinek lehet tapasztalata a problémáról. De talán ennél fontosabb a tréningünknek az a sajátossága, hogy összehozza a különféle ágazatokban dolgozó jelzőrendszeri tagokat egy térben, hiszen a rendőr, a szociális munkás, az orvos, a bíró, a kisgyermeknevelő alig hiszem, hogy találkoznak egymással a munkájuk során. A csoportban a résztvevőkkel arcot kap a rendőri, a bírói, az ügyészi munka, így a személyes találkozások és sok beszélgetés után már nem lesz olyan félelmetes és távoli a nyomozói munka vagy az igazságszolgáltatás világa. A kisgyermeknevelők munkáját is mindenki jobban megismeri. A sokadik tréning után még mindig azzal szembesülnek a bölcsődei dolgozók, hogy ugyan a gyermekekről készült dokumentációt legtöbbször nem látja ügyész vagy bíró, de adott esetben egy gyermekbántalmazási ügyben igenis felhasználhatják bizonyítékként.

A kezdetekhez képest kellett változtatni a résztvevők visszajelzései, a tényleges tapasztalatok miatt?

– Elengedtük azt az illúziónkat, hogy amit tervezünk, ami a fejünkben van, azt mindig át tudjuk adni a csoportokban. Kiderült, hogy sajnos nagyon kevés ehhez a rendelkezésre álló időnk, kevés a három nap az anyag fontosságához, aktualitásához képest.

Az a tapasztalatunk, hogy egyre színesebbek a csoportok, vagyis több ágazatból érkeznek hozzánk a résztvevők. A szervezőmunka mellett talán ez annak is köszönhető, hogy a jó hírünket viszik az itt megfordult jelzőrendszeri kollégák.

Bár értem az okait, de sajnálom, hogy a tananyagot kevesen olvassák el a tréning előtt, mert valószínűleg megijednek a több mint 100 oldaltól. Tudom, persze, felnőtt emberek, ott a munka, a gyerek vagy gyerekek, mindenkinek első a családja. Pedig nagyon hasznos olvasnivaló lenne. Szerencsére az első, de a harmadik nap után biztosan sokan belenéznek, és akkor szembesülnek azzal, hogy a szakmájukban használható tananyag, segíti a mindennapjaikat. Kitűnő szakemberek írták és remek szakkönyvnek tartom az elkészült dokumentumot. A visszajelzések alapján ma már sok helyen használják bölcsődékben, gyermekjóléti intézményekben.

- Bár a tréning nem önismereti képzés, a téma sajátosságai miatt valószínűleg sokakat mélyen megérintenek a látott vagy elmesélt történetek. Milyen utat járnak be a résztvevők a három nap alatt?

- Előfordul, hogy mélyen eltemetett magánéleti történetek kerülnek felszínre:: „Ebben éltem, élek?”, „Engem bántalmaz a főnököm!”. Ezeket azonban észrevesszük a kollégámmal, szükség esetén egyénileg, vagy csoportban oldjuk a feszültséget.

Az azonban mindenkiről elmondható, hogy érzékenyebb lesz a kapcsolati erőszak, a bántalmazás témájára, egymás munkáját jobban megismerik, csökkennek az előítéletek a különböző szakmákkal szemben. A bántalmazó kapcsolatban lévő áldozat és a bántalmazó szerepéről, viselkedésükről, a felismerésről, a két szereplő kapcsolatáról sokat beszélünk. Úgy gondolom, hogy a képzés végére mindenki megérti, hogy a jelenség nem fekete vagy fehér, számos árnyalata van, nagyon sokrétű társadalmi probléma.

- Úgy tudom, hogy rengeteg filmet használnak a képzésben. Ezeknek mi a szerepük? Nem veszik el az időt a beszélgetésektől?

- A filmrészletek vagy kampányfilmek azért rendkívül hatásosak, mert sűrítetten, néha kicsit leegyszerűsítve, de pontosan tartalmazzák, és bemutatják a bántalmazás típusait, megjelenését, hogy hogyan néz ki egy párkapcsolati erőszak, mit tesz a bántalmazó és az áldozat. Ezekről mindig részletesen beszélünk a vetítések után, és arról is, ki hogyan érezte magát a film nézése közben, mit látott fontosnak, amit elmondana, megosztana a csoporttal.

A résztvevők egyéni érzékenységére figyelnünk kell, hiszen egészen mással találkozik munkája során egy rendőr vagy egy igazságügyi orvosszakértő, és persze, hogy mást lát a kisgyermeknevelő. A bántalmazás azonban nagyon gyakori jelenség – Élete során minden 4. nőt ér valamilyen típusú bántalmazás. (A szerk.) –, ezért azt nem tudom elképzelni, hogy a bölcsődei dolgozók valóban nem találkoznak a kapcsolaton belüli erőszak áldozataival. Lehet, hogy a fizikai erőszak „csak” az anyát éri, ha azonban ezt egy kisgyermeknek végig kell élnie, az nagyon súlyos gyermekbántalmazás, a jelei megmutatkoznak a gyermek viselkedésében, amit fel lehet ismerni. A kisgyermeknevelőket tehát érzékenyítjük, hogy felfigyeljenek a jelekre, és segítünk nekik abban is, hogy gyanú esetén hogyan tudnak jelzést tenni a jelzőrendszerben, mikor kell jelezniük, hol vannak a határok, hol van az a pont, ami már nem az ő kompetenciájuk.

Szeretem ezt a munkát, jó átadni a tudásomat. A tréningek végén elégedett vagyok akkor is, ha valaki úgy megy el tőlünk, hogy felismeri, hogy van bántalmazó az életében, például a főnöke zaklatja. Változás történt ennek az embernek az életében, valamifajta felismerésre jutott, ami korábban nem volt meg.

Sajnos a gyermekvédelmi jelzőrendszerrel akkor foglalkoznak a legtöbbet, főként a média, ha történik egy súlyos tragédia. Ilyenkor azt mondják, hogy „nem működik, nincs jelzőrendszer”, az állam nem látja el a feladatát, nem létezik a gyermekeket védő szociális háló. A tréningen azonban szinte mindenki eljut arra a felismerésre, hogy nem létezik tőlünk független jelzőrendszer, mi magunk vagyunk a gyermekeket védő háló. Mindannyian, szakemberek és civilek, a szomszéd, az utcai járókelő, az egész társadalom. Azt kell éreznünk, hogy nem vagyunk tehetetlenek a bántalmazókkal, az erőszaktevőkkel szemben. Tudnunk kell, hogy mi a feladatunk. Ha ez a felismerés és ez az érzés megszületik a résztvevőkben a három nap alatt, azt hiszem, elégedett lehetek a munkámmal.

f
OKIT Logó

Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat
Magyarországról ingyenesen hívható segélyvonal

06-80-20-55-20

| E-mail:
OKIT
Grafika: Brandcontrol